Trecutul prezent – istoria maghiarilor din România de la comunism la schimbarea regimului – a doua carte a Atelierului de grafică pentru Fundația pentru Școală din Cluj. (making of + lansare București)

HU (pentru limba română scroll down)

Ciprian N. Isac: Sok könyv került már ki a műhelyünkből, az Atelierul de grafică-ból. Mindegyik fontos volt a maga módján, mindegyik sokat jelentett személyesen is, de majdhogynem képtelen vagyok külön-külön értékelni őket, mert egy folyamatos, nagy projektté olvadnak össze bennem, miközben szüntelenül azon vagyok, hogy rendet és olvashatóságot teremtsek a zűrzavaros és steril nyersanyagban, az egy vagy több embertől kapott, összevissza mappákban, ahol minden halmokban-darabokban hever. Attól a pillanattól, hogy létrehozod az új mappát, amibe a nyersanyagot bedobod, egészen addig, amíg exportálod a végleges pdf-et, az építkezés során állandóan viaskodsz a terjedelemmel, az alapozással, a téglákkal, az ablakokkal, a szobákkal, a könyv ajtóival. Minden meghatározott elem diktálja a következőt, mindegyik támogatja egymást a nagy egészben, miközben mindent folyamatosan ellenőrzöl, semmit sem söpörsz a szőnyeg alá, hanem harcolsz, és örülsz minden elért eredménynek.

Ebből az ismétlődésekkel teli, folyamatos műhelymunkából időről időre mégiscsak szigetként kiemelkednek néha olyan könyvek, mint például ez is, amik szinte mindenben ellentmondanak a fentieknek. Ezek azok a kötetek, amiknél a felépülés szakaszai folyékonyan és természetesen követik egymást, mert a készítői egymás érveit megértik, a javasolt megoldásokat elfogadják, és a problémákat megoldják.

Mivel nem tudok magyarul, úgymond vakon kellett dolgoznom. De ezt a hátrányt remekül ellensúlyozta az, hogy pontosan éreztem a kötet képanyagát. Úgy érzem, sikerült régen átélt érzéseket megidézni, a megfelelő arányban szerepeltetni a dokufotókat, és a megfelelő helyeken, méretekben megjeleníteni őket a könyvben. Sőt, a könyv műszaki kérdéseinek megoldása során alkalmam volt el is időzni az anyaggal, megkeresni a legjobb társításokat, és helyesen adagolni azokat az elemeket, amik létrehozzák a könyv spektákulumát.

Úgy gondolom, ennek a könyvnek a sikere nagyrészt a csapatban dolgozók emberi összeférhetőségének köszönhető, a kolozsvári Iskola Alapítvány Kiadóval közösen megalkotott, előző könyv tapasztalatainak, és különösen Molnár Bea szerkesztőnek, akivel vállvetve együtt dolgoztunk, és akinek köszönetet mondok. Már többször hangsúlyoztam: az Atelierul de grafică eredményein túl azok a barátságok az igazán lényegesek, amelyek ezekből az együttműködésekből születnek.

Molnár Beáta: Valahogy így kezdődött.
Az elsőnél*:

Ciprian: amíg ezt megcsináljuk vagy megutáljuk egymást, vagy nagyon jó barátok leszünk!
 
A másodiknál:

Én: Te, Ciprian, ha eddig nem sikerült, lehet, hogy most végre megutáljuk egymást.
Ciprian: Na hadd el, ha nem utáltuk meg egymást az elsőnél, ez már sima ügy lesz!
 
*Az első nagyszabású kötet, amit együtt csináltunk a 100 év – erdélyi magyar képzőművészet háromnyelvű művészeti album volt.
 
Miután a művészeti albumot befejeztük, titokban azt reméltem, hogy lesz még lehetőségem Cipriannal dolgozni, viszont az akkora horderejű és komplexitású munka volt, hogy két évbe telt, míg mindketten kipihentük magunkat. :) Azóta több könyvet adtunk ki az Iskola Alapítvány Kiadónál, kezdő kiadóból „középhaladó” kiadóvá avanzsáltunk.

Amikor belevágtunk az Elmúlt jelen projektbe (a honlap elkészítésébe, valamint a kiállítás kitalálásába és megvalósításába) már tudtam, hogy a legvégső állomás a kötetszerkesztés lesz, és azt is tudtam, hogy ez az a munka, amit megint Ciprianra akarok bízni még akkor is, ha ez részemről sokkal több energiabefektetést és jelenlétet igényel. Mindent elmagyarázni, majd együttműködni úgy, hogy a grafikusdizájner nem ismeri a projektet, nem érti a kötet nyelvét, elég nagy kihívás. Ráadásul ő Bukarestben, én Kolozsváron élek. Mivel egyedül egyáltalán nem tudott tájékozódni a tartalomban, gyakran többórás telefonbeszélgetések alkalmával születtek meg az oldalak. A vége felé pedig már hajnalokig nyúló koncentrációs tréningeket tartottunk a képernyők előtt – mint ahogy ez lenni szokott. (Bukarestben már a főmonitorhoz csatlakoztatott, saját billentyűzetet is kaptam a hatékonyság kedvéért, égett a kezünk alatt a munka!)

A projekt nagyon sok kihívást és örömet tartogatott a munkacsoport (Blos-Jáni Melinda, Fodor János, Mikósi Dénes és jómagam) számára is a honlap- és kiállításkészítés terén. Folyamatosan lavírozni kellett a szakmaiság és személyesség, valamint a különböző diszciplínák között. Ugyanez jellemző az Elmúlt jelen kötetre is, csakhogy akkor a tartalom már részben adott volt (sokszáz oldalnyi, különböző stílusú és műfajú szöveg, több mint 1500 fotó). Ebből állt össze végül a 320 oldalas, 422 fotót tartalmazó könyv.

Az egy évet felölelő intenzív munkafolyamatnak – mely egyszerre volt kutatás, gyűjtés, értelmezés és bemutatás – három főbb szakasza volt, amelyet mindhárom esetben egy-egy látványos, a nagyközönség számára is elérhető és élvezhető eredménnyel zártunk. Ezt a hármas egységet tükrözi a kötet is, a fő fejezetek a projekt fontosabb állomásaiból merítenek: az elmultjelen.ro honlapból, a kutatás és feldolgozás során felmerülő, a romániai magyarok szemszögéből meghatározó témákból, valamint az Elmúlt jelen vándorkiállításból.

Számomra több időnek kell eltelnie a könyv megjelenésétől, amíg megfelelő távolságtartással tudom kinyitni. Egyelőre az olvasók reakcióira, véleményére vagyok kíváncsi. Nem egy szakmai tanulmánykötet, de nem is a megszokott „ismeretterjesztő” műfaj. Közérthető és személyes, olvasmányos, élvezhető. Jó kézben fogni, tapintani, papír- és nyomdaszagú (nekem ez fontos), megint jó nagy és súlyos kötetet csináltunk. Vigyázat, tárgyként is elég veszélyes!

Eddig két könyvbemutató volt (Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön), a következő a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben lesz június 29-én.

FB Event
 
A kötet 89,90 lejért megrendelhető a bookline.ro és a carturest.ro honlapról is.
 

RO

Ciprian N. Isac: Multe cărți au plecat de la noi, din Atelierul de grafică. Toate au fost importante, toate au însemnat ceva, însă aproape că nu le mai pot aprecia separat, au devenit un fel de lucrare permanentă, un neîntrerupt efort de a face ordine, pace și lizibilitate într-un material divers, în care totul vine vrac în niște foldere, grămadă, pe bucăți, de la un om sau de la mai mulți. Din momentul în care faci new folder până când dai export pdf final ești într-o continuă bătălie cu întinderea, cu albia, cu cărămizile, cu ferestrele, cu camerele, cu porțile cărții. Fiecare element hotărât îl dictează pe celălalt, toate se susțin într-un întreg, controlezi totul, nu bagi nimic sub preș, lupți și te bucuri pentru fiecare bun câștigat.

Totuși, în toată această întreagă lucrare a atelierului, cu toate recurențele ei, apar din când în când cărți, precum cea pe care o prezentăm astăzi, care par să contrazică multe din cele spuse mai sus. Sunt acele lucrări ale căror stadii curg și se așează firesc unul după celălalt, la care argumentele sunt înțelese, soluțiile propuse sunt acceptate iar problemele rezolvate. De pildă, pentru că nu cunosc limba maghiară, am fost nevoit să lucrez cumva în “blind”. Handicapul a fost compensat foarte bine de faptul că am simțit foarte bine conținutul foto. Am reușit, zic eu, să recuperez niște stări trăite, să proporționez bine fotografiile documentare și să le aloc dimensiunea și poziționarea cuvenită în carte. Printre toate cele tehnice ale cărții am avut, de asemenea răgazul să petrec timp cu materialul, să caut cele mai bune alăturări, să dozez bine spectacolul cărții.

Una peste alta cred că în mare parte reușita acestei cărți se datorează compatibilității oamenilor din echipă, precedentei cărți lucrate împreună cu Editura Fundației pentru Școală din Cluj, și în mod special editorului Molnár Beáta cu care am lucrat cot la cot, căreia îi mulțumesc mult pentru ce a scris mai jos. Am spus-o de multe ori: dincolo de lucrările acestui atelier rămân prieteniile ce au rezultat în urma lor, lucru care contează cu adevărat.

Molnár Beáta: A început cam în felul următor.
La prima carte*:

Ciprian: Până când gătăm cu asta, fie ne urâm unul pe celălalt, fie devenim foarte buni prieteni!
 
La a doua:

Eu: Tu, Ciprian, dacă nu am reușit până acum, s-ar putea ca acum să ajungem să ne urâm definitiv.
Ciprian: Ei, lasă, dacă nu ne-am urât la prima, asta va fi floare la ureche!
 
*Primul volum de mari dimensiuni pe care l-am realizat împreună a fost albumul de artă trilingv 100 de ani de artă maghiară în Transilvania.

După ce am terminat albumul artistic, am sperat în secret că voi mai avea ocazia să lucrez cu Ciprian. Dar amploarea și complexitatea acelei lucrări a fost atât de mare încât ne-a luat doi ani pentru a ne odihni. :) De atunci, am publicat mai multe cărți la Editura Fundației pentru Școală, trecând de la statutul de editură începătoare la cel de „intermediar”.
Când ne-am angajat în proiectul Trecut prezent (crearea site-ului web și proiectarea și realizarea expoziției), știam deja că etapa finală va fi editarea cărții – și știam, de asemenea, că aș vrea să colaborez din nou cu Ciprian, chiar dacă va necesita mult mai multă energie și prezență din partea mea. Să explici totul și apoi să colaborezi fără ca designerul grafic să cunoască proiectul și să înțeleagă limba volumului, este o adevărată provocare. În plus, el locuiește la București, eu locuiesc la Cluj. Deoarece, din cauza barierei lingvistice, Ciprian nu putea să se orienteze singur în conținut, paginile au fost adesea rezultatul a ore întregi de convorbiri telefonice. Spre final, am avut sesiuni de concentrare în fața ecranelor care au durat până în zori – așa cum se cuvine. (La București, am fost conectată la monitorul principal cu o tastatură proprie... am lucrat pe brânci!)

Proiectul a fost plin de provocări și bucurii pentru grupul de lucru (Melinda Blos-Jáni, János Fodor, Dénes Mikósi și eu însămi), pe parcursul creării site-ului web și a expoziției. Un permanent exercițiu de echilibrare între profesionalism și personalitate, dar și între diferitele discipline. Același lucru este valabil și pentru volum, numai că, în acest caz, conținutul a fost deja parțial dat: mai multe sute de pagini de texte de stiluri și genuri diferite, împreună cu peste 1500 de fotografii, din care, în cele din urmă, a rezultat o carte de 320 de pagini cu 422 de fotografii.

Procesul intensiv de cercetare, colectare, interpretare și prezentare a fost împărțit în trei etape principale, fiecare dintre acestea finalizându-se cu un rezultat accesibil și plăcut pentru publicul larg. Această structură tripartită este reflectată și în volum, al cărui capitole se bazează pe principalele etape ale proiectului: site-ul elmultjelen.ro, subiectele esențiale din perspectiva maghiarilor din România, care s-au conturat pe parcursul cercetării și prelucrării, și expoziția itinerantă Trecut prezent.

În ceea ce mă privește, trebuie să treacă ceva timp de la apariția volumului ca să-l pot deschide cu distanțarea necesară. Deocamdată, aștept reacțiile și părerile cititorilor. Nu este o carte de studii științifice, dar nici nu se înscrie în genul obișnuit de „popularizare a științei”. Este o carte accesibilă și personală, ușor de citit. Plăcut la ținut în mână și la atins, miroase a hârtie și a tipar (pentru mine contează și asta), un volum de categoria grea. Atenție, este periculos și ca obiect! :)

LANSĂRI
Până în prezent am avut două lansări de carte (la Cluj și Sfântu Gheorghe),
iar următoarea va avea loc azi, 29 iunie 2021, la Institutul Cultural Maghiar din București
FB Event
 
COST + DISTRIBUȚIE
Cartea poate fi comandată la prețul de 89,90 lei de pe site-urile bookline.ro și carturesti.ro.

Foto Graphic Front
Traducerea Rigán Lóránd